Szalkszentmárton egy kisközség Bács-Kiskun vármegye északi területén fekszik. Szabadszálláshoz közel van, Dunaújvárossal a Pentele-híd köti össze. A falunak nyolcosztályos általános iskolája, művelődési háza, múzeuma és két temploma van, egy katolikus és egy református.
A szalkszentmártoni református templom egy ritkaságnak számító műemlék épület, melyet a helyi református közösség még a Türelmi Rendelet kihirdetése előtt, 1775-ben kezdett el építeni. Az előző, 1767-ben emelt toronyláb helyére épült fel az új épület, mely sárfalú és tölgyfagerendás szerkezettel rendelkezik.
A templom nemcsak vallási, hanem kulturális és történelmi jelentőségű is, meghatározó eleme Szalkszentmárton településképének és életének.
Fotó: Szilágyi Levente
Fotó: Horváth Martin
Az épület felújítására a helyi egyházközség és a közösség összefogásával kerül sor, a megőrzés és fenntartás érdekében.
Fotó: Nagy János
Fotó: Szekeres Patrik
Fotó: Szilágyi Levente
Fotó: Szekeres Patrik
2016-tól folyamatos templomfelújítás zajlik, amelyhez a helyi és a környező közösségek, valamint a kormányzati támogatás is jelentős segítséget nyújt.
A toronysisak legutóbbi jelentős felújítása 2021-ben történt, amikor a templom toronysisakját elbontották, mert az eredeti faszerkezet erősen elkorhadt. Azóta új, masszív faszerkezetet és rézborítást kapott, amelyet daruval helyeztek a torony tetejére, így a torony megújult állapotban szolgálja tovább a közösséget és a műemlék megőrzését.
Fotó: Horváth Martin
Fotó: Nagy János
Fotó: Nagy János
A templom közelében található az I. világháborús emlékmű is: kőalapzaton álló, katonaalakot ábrázoló szobor, az alapzaton névtáblákkal – kifejezetten „hősök emlékezetére” komponált, ünnepi/megállító jellegű emlékmű.
A szalkszentmártoni református templom kapui/ajtói azért különösen érdekesek, mert miközben az épület összhatásában barokk jellegű, három eltérő stílusú templomajtó utal három különböző építési korszakra. Ez a „rétegzettség” szépen megmutatja, hogyan alakult a templom története: a bejáratok nemcsak funkcionális elemek, hanem a megújulások és átépítések „időlenyomatai” is.
Farkas András “Összkép” című fotóján a templom egy letisztult, fehérre vakolt oldalfelülete látszik, amelyet a háromszögű oromfal és az erős vízszintes párkányvonalak tagolnak. Az oromzat alatt egy magas, keskeny, íves záródású ablak nyújtja meg a homlokzati mezőt, feljebb pedig egy kisméretű kerek nyílás (okulusz) ad finom hangsúlyt a kompozíciónak. Balra részben feltűnik a torony is, ami a tömegnek karaktert és „irányt” ad.
A kapu maga félköríves záródású, kőkeretes nyílásban ül, és egy sötétbarna, kazettás (táblás) faajtó tölti ki. A kapu arányai nyugodtak és méltóságteljesek: egyszerre praktikus bejárat és egyfajta „átmenet” a kinti tér és a templombelső csendje között. Az egész részlet hatását a fehér fal–barna tető–sötét ajtó hármasa teszi különösen fotogénné, főleg ilyen enyhén alulnézeti perspektívából.
…
Fotószakkör 
Hozzászólás